Igazából, raffa-ferrer, mert megtalálható benne mindkettőből valami.
Anno, amikor Ádám kicsi volt, onnantól kezdve, hogy már kezdte érdekelni a körülötte zajló világ, már rendszeresen jártunk a közelünkbe lévő Duna parti játszótérre. Itt, egy idő után egy jó kis társaság alakult ki, úgy a kicsik mint a szülők között. Később, rendszeresen eljártunk csapatóstól felfedezni a környező játszótereket, állatkertet, babazsúrokat rendeztünk, stb. amik emlékezetessé tették a Gyes időszakát. Mi, anyukák megoszthattunk egymással bármit, örömünket, bánatunkat, gyerekek fejlődésével kapcsolatos dolgokat, bennünk motoszkáló kételyeket. A kis játszótársakból később néhányukkal egy osztályba is jártak, harmadik osztályig, amíg hazaköltöztünk. Egy babazsúr alkalmával találkoztam ezzel a finomsággal, amit azóta őrizgetek és készítem el ahányszor csak eszembe jut. Köszönöm a receptet Ági, látod, nem vagy elfelejtve!
Hozzávalók:
- 3 dl. tej
- 6 ek.cukor
- 3 ek. liszt
- 1 vaníliás cukor
- 10 dkg. margarin
- 2-3 ek. mogyorókrém
- 20 dkg. kókuszreszelék
- kb. 10 dkg. egész mandula .
A tej felét felforraltam, a másik felébe elkevertem a lisztet és a forró tejhez adtam, besűrítettem, csak ekkor adtam hozzá a cukrot. A tűzről levéve, hozzáadtam a kókusz háromnegyedét és a margarint. Lefedve, hagytam kihűlni.
A kihűlt masszából, vizes kézzel dió nagyságú darabkákat tépkedtem, közepébe mokkáskanálnyi mogyorókrémet és egy szem mandulát rejtettem, majd golyót formáztam belőle, és a maradék kókuszba megforgattam. Hűtőbe, jól lezárva tárolható.
Ez nagyon-nagyon-nagyon durván ínycsiklandozó! Szinte biztos, h hamarosan nálam is asztalra, akarom mondani gyomorba kerül majd.
VálaszTörlésKöszi a receptet!
Nagyon ötletes recept,feldobja a rafaelot. Tetszik a mézes háttered:)
VálaszTörlésNagyon guszta! Ebből a raffaellós receptből is van biztosan egy pár különböző variációjú. Finom lehet ez is nagyon!
VálaszTörlésAhogy írtad az emlékeidet, hasonlít a lányom GYES-es időszakára. Nagyon jó azért mikor a fiatal mamák így összebarátkoznak. Budapesten lakik a lányom szeptemberben ment vissza dolgozni és ők is így járnak még a mai napig is össze a régi társasággal, persze ritkábban.
Aranyos a háttered, bal oldalon annyira nem látni, de a jobb oldalon látszik a forma!
Nagyon tetszik a két csoki ötvözése! Finom lehet! :)
VálaszTörlésNagyon ötletes, isteni finom lehet a kettő ötvözése:)Nagyon aranyos ez a mázeskalácsos háttér.
VálaszTörlésÖtletes, és fincsi. Nem gurítanál nekem párat? Naaa.... ;)))
VálaszTörlésNagyon jó recept, raktározom:-)
VálaszTörlésAmint olvastam e bevezetődet, sok kérdés felvetődött bennem: miért mentetek vissza? (Persze nem muszáj válaszolnod.)Hogy vette a Fiad az akadályokat 3. osztályosan otthon? Mert tudom, hogy ott sokkal nehezebb a suli.
Én, bár nagyon szeretem otthon, nem mennék vissza, a gyerekeimért.
Adél szívesen!
VálaszTörlésAleda, köszi:)próbáltam a szezonhoz igazodni!
VálaszTörlésÉva, mi is Budapesten éltünk! nem tudom, nálam egyformán látszik mindkét oldal.
VálaszTörlésFlóra, valóban az, bár csokiban én a Raffaellót jobban szeretem :)
VálaszTörléstrollanyu, köszi :)
VálaszTörlésPetra, gurítok, úgy kb. egy hóember nagyságút! o.k?
VálaszTörlésGerdi, szívesen kifejteném bővebben, de ez itt és most nem a legmegfelelőbb hely.Röviden;már az első perctől éreztették velünk, hogy nem vagyunk "közülük" valók, de kényelmesebb volt lenyelni,a gyerekre hivatkozni"szegény gyerek"stb.Eljött az a pont, amikor azt mondtuk, elég volt, hazaköltözünk.Tehát, nem anyagiak miatt, a lelkünk miatt! A fiam,már a 4-et kezdte itt, és bár magyar iskolába jár, kötelező az ország nyelvét tanulni, ebben van még bepótolni valója, de rövid időn belül, könnyedén átállt! Nekünk, jó újból itthon :)
VálaszTörlésMárti, ezért írtam, hogy nem muszáj válaszolnod:-) De tudom, miről beszélsz.
VálaszTörlésEzért mondtam, hogy a gyerekek miatt nem mennék vissza: románul nem tudnak, nagyon nehéz lenne nekik. Ők már itt kezdték az életüket, itt vannak otthon. Én ott, de nem ez számít:-)
Örülök, hogy jól érzitek magatokat otthon!