Főleg téli időszakban sütött finomság, nálunk. Most, bableves után sütöttem. Évekkel ezelőtt, amikor először próbálkoztam, teletöltöttem rendesen a formát, ami persze sütésnél kidagadt és kifolyt, ezért hosszú időre el is ment a kedvem tőle. Ezért, aki most süti először, okuljon a hibámból, soha nem szabad teletölteni a formát! Számtalan sztorim van, naphosszat sorolhatnám a kezdő háziasszonyi bakikat, de, nem szégyellem bevallani, olykor ma is hibázok, de rájöttem, hogy csak idővel és gyakorlással, tökéletesíthetjük főzési technikánkat.
Hozzávalók:
- 50 dkg. liszt
- 2 dkg. élesztő
- 2 tojás
- 3 dl. tej
- 15 dkg. vaj
- 5 dkg. porcukor
- csipetnyi só
- 20 dkg. darált dió
- 15 dkg. cukor
Vaníliamártáshoz:
- 1/2 liter tej
- 2 tojássárgája
- fél rúd vanília, ha nincs 1 cs. vaníliás cukor
- 2 dkg. vaj
- 1 kk. liszt
1 dl. langyos tejjel, 1 kiskanállal a cukorból, élesztővel és 3 ek. liszttel kovászt készítettem, meleg helyen hagytam felfutni. A tojásokat a cukorral elkavartam, hozzáadtam a langyos tejet, sót. A lisztet tálba szitáltam, a közepébe mélyedést készítettem, ide öntöttem a tojásos-tejes keveréket, a megkelt kovászt, összedolgoztam, majd apránként beleöntöttem a felolvasztott vajból 5 dkg.-ot. A jól kidolgozott tésztát letakartam, meleg helyen hagytam a duplájára kelni, (kb. 45 perc, 1 óra) A diót összevegyítettem a cukorral.
Egy kapcsos tortaformát, kikentem, beliszteztem. Lisztezett deszkára kiborítottam, a már megkelt tésztát és átgyúrtam. Gyerekököl nagyságú darabokat szaggattam belőle, amit először az olvasztott vajba, majd a diós cukorba mártottam. Körberaktam a formát, ha marad a masszából, kezdhetünk újabb sort. A tetejét még megszórtam a dióval, és a megmaradt vajjal meglocsoltam. Beraktam a sütőbe, bekapcsoltam 50 fokra, és 10 percig hagytam még kelni. Akinek nem villanysütője van, az letakarva hagyja még kelni meleg helyen kb. fél óráig. A tízperc letelte után, 180 fokra állítottam a hőfokot, és 35 percig pirosra sütöttem. Mivel minden sütő más, ajánlóm a tűpróbát! Rácsra kiszedve hagytam kihűlni.
A mártáshoz; felfőztem a tej háromnegyedét, a vaníliával. A megmaradt tejbe, elkevertem a tojás sárgákat, cukrot és a lisztet, amit a forró tejjel felöntöttem, folytonos keverés mellett, újból tűzre tettem, addig főztem, amíg sűrűsödni nem kezdett, mert forrnia nem szabad! Akkor van kész, ha a belemártott kanálról nem fut le, hanem bevonja. A tűzről levéve, belekevertem a vajat és ezzel fényesre kevertem. Hidegen, melegen tálalható. Ha a kihűlés során túlságosan besűrűsödik, tejjel hígíthatjuk.
Nagyon szép lett! Anyukám gyakran sütötte, én talán kétszer vettem rá magam. Pedig szeretjük:-)
VálaszTörlésNagyon guszta így a mártással ! Szeretem nagyon általában madártejet szoktam hozzá készíteni !
VálaszTörlésÉn imádom és nagyon jó, hogy eszembe juttattad! Valakinél már láttam és akkor is kedvet kaptam, de aztán elfelejtettem. Most ki is készítem a receptem! Amúgy csak az hibázik aki dolgozik! ;D Irtó guszta lett, éhen halok! :)))
VálaszTörlésÉn is nagyon szeretem, és én is köszi, hogy eszembe juttattad:) Nálunk mindig készül hozzá csoki öntet is és általában gulyásleves, bableves után következik, úgylátszik, ez mindenhol így van:)
VálaszTörlésGerdi, köszi! Már-már elfeledett, bár látom, téli időszakban, gasztro blogokon azért előkerül néha!
VálaszTörlésÉva, ha jobban megnézed, itt is hasonlóan készül a mártás, mint a madártejnél, csak hab nélkül :)
VálaszTörlésBarbi, akkor szaladj enni, ha már ebből nem kaptál :) Nekem is hirtelen ötlet volt!
VálaszTörléstrollanyu,csoki öntettel sem lehet utolsó!
VálaszTörlésAzért a tradíciókat nem lehet csak úgy megszakítani, hála, Istennek!!
Nálunk is szívesen fogyasztja a családom :) Első alkalommal hasonló történt velem is, a sok dió kiszóródott emelkedés közben a sütő aljára és kezdett rápirulni, nem mertem kivenni a sütőből az aranygaluskát, hiszen már nem sok idő kellett neki a sütés befejezéséig, de zavart a kiszökött, az egyre jobban piruló dió piruló egyre intenzívebb illata.... régen történt.
VálaszTörlésRégebb én is gyakran készítettem..egy ideje elmaradt,de sebaj,itt a tél,úgyhogy vendég lesz nálam is az aranygaluska. Mártást nem szoktam készíteni hozzá.
VálaszTörlésVicuska, azért utólag jókat nevetek a sok sutaságomon, látom nem vagyok ezzel egyedül!
VálaszTörlésAleda, valakinél ettem egyszer, és azóta így készítem, jobban csúszik. Próbáld ki!
VálaszTörlésNagyon guszta lett!
VálaszTörlésOttis! köszi :)
VálaszTörlés