2012. május 20., vasárnap

Vasárnapi sütemény + tulipános ládikom története


Stílszerűen, vasárnapra,  ha már focimeccs volt, hasznosítottam magamat, először sütöttem, aztán csak úgy éreztem, még mindig kell valamit csináljak, ezek lettek belőle;

Tészta hozzávalói:
  • 20 dkg. margarin
  • 20 dkg. cukor
  • 1 cs. vaníliás cukor
  • 5 tojás
  • 30 dkg. liszt
  • 1/2 cs. sütőpor
  • 1 ek. kakaó
  • 1 marék fagyasztott áfonya (lehet meggybefőtt is)
Tetejére:
  • 3 ek. cukor
  • 5 dl. tej
  • 1 cs. vaníliás pudingpor
  • 25 dkg. vaj
  • 5 dkg. csoki.
A vajat a cukorral és a vaníliás cukorral habosra kevertem, majd egyenként beledolgoztam a tojásokat. A sütőporral elvegyített lisztet rászitáltam, majd összeforgattam. A tészta felét egy kikent tepsibe simítottam.
A maradék masszát elvegyítettem a kakaóporral, ebbe került az áfonya, majd a világos részre halmoztam, és a spatulával márványos mintát húztam bele.  180 fokra előmelegített sütőben 35-40 percig sütöttem. Amikor megsült, hagytam kihűlni. Elkészítettem a pudingot, amikor kihűlt, belekevertem a puha vajat, habosra kevertem. A már kihűlt tésztára simítottam, a csokit felmelegítettem, és rácsorgattam a krém tetejére.

Vidék íze, 2011, május




Az a típusú ember vagyok, aki nagyon ragaszkodik a tárgyaihoz! Sokan idegesítőnek tartják az efféle hóbortokat, sőt, néha a férjem is nehezen tolerálja. Ilyen tárgyam többek között ez a kis fa ládika is! Még drága Nagyapám csinálta, minden apró részletéig, a fiókok belsejében még mindig látszanak a ráírt számok, és amikor eladásra került a háza, elhoztam. Ütött kopott volt, nekem valamiért mégis kellett. Még szerencse, hogy a kisgyerek méretű kerti törpe, ami a rózsabokrokat őrizte nem fért el az akkori lakásunkba! Tudom, erre is sokan felhördülnek, de nekünk nem volt giccs, természetes volt, hogy ott őrzi a kertet.
Gyönyörű, hosszú udvarunk volt, ösvénye két szélét, narancs nagyságú, egyforma gömbölyű kövek díszítették, ezeket is évente többször fehérre meszelte, (ilyenkor nagyon  figyelte minden léptünket, nehogy rálépjünk!) Ezek közé színes porcsin rózsákat ültetett, számunkra maga volt a Paradicsom!
 De kanyarodjak vissza a ládikához...ami el volt téve évek óta, olyan méltatlan helyre, ahol senki sem láthatta! Aztán a férjem, (aki „gyűjtő mániásnak” tart!) meglepett. Egy barkácsolós délutánon, a megmaradt festékkel lepingálta nekem fehérre. 


 Így, már szépen lefestve, állt, most már az éjjeli szekrényemen, még mindig, üresen! A hétvégén, nagy ötletem támadt, csak úgy, elővettem, mértem, számoltam, szabtam, és egy óra alatt, lett belőle egy ékszeres ládikom, ha már a staférungos elmaradt :)


Először sablont készítettem papírból, pont akkorát, amekkora a fiók belseje. (5x7 cm.)


Fehér anyagból, kiszabtam egy pár kockát, egyenként vattával kitömtem, összeöltöttem és a kapott hurkákkal kibéleltem a fiókokat. 



Még mindig úgy éreztem, hogy hiányzik valami, ezért Kalotaszegi motívumokat rajzoltam rá.
Ilyenre sikerült, és nekem nagyon tetszik, most már elégedett vagyok!





18 megjegyzés:

  1. A ládikóval kezdem mert nagyon tetszik. Egy örök darab és emlék nagyon ügyesen megcsináltad.Nagyon ügyesen eltaláltad ezeket a mintákat, olyan jól mutat rajta!Én is nagyon szeretem a régi dolgokat és Édesanyám is azt mondta mindíg a vantól nem kell félni, és soha nem tudja az ember hogy mikor lesz jó! A férjed mit szólt hozzá tetszett neki? A süteményed is nagyon guszta biztosan finom volt!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm :) Igen tetszett neki!

      Törlés
  2. Márti nagyon klassz lett a ládád! Szuper csapat vagytok a férjeddel. :)))
    A süti meg biztosan nagyon finom. :)

    VálaszTörlés
  3. Igen, egy ilyen tulipános ládikó nálam is elkelne, csupán annyit változtatnék rajta, hogy kékkel festettem volna a mintákat:) Másként így szép ahogy van:) A sötid is nagyon szép, és nagyon finom is biztos:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom a kéket, viselni! de erre a célra eszembe sem jutott! Valóban, számomra így lett tökéletes :)

      Törlés
  4. Nagyon ügyesek vagytok! A ládika nekem is jól jönne mert sok csetreszem van már! :) Jók az ilyen emlékek..
    Na, a focit nem szeretem, de ahogy látom Te is inkább mást csináltál, és az a süti biztosan nagyon finom lehet!! Még az a szerencse, hogy a szülinapomat ma ünnepeltük és degeszre ettem magam! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Jaj, a focit azt nem szeretem, de a TV.-nélkül is boldogan ellenék!
      Most már értem miért vasárnapi sütemény, igazán megkoronázza a hétvégét :)

      Törlés
    2. Márti én már kb. egy éve nem nézek tv-t. Szívesen kiiktatnám az életünkből, több időnk jutna egymásra! A mikrót pedig már 3 éve száműztem és nem is hiányzik, azóta finomabbak a melegített ételek. :)

      Törlés
    3. Szerintem fölösleges időpocsékolás.. a mikrótól még nem váltam meg, Ádámmal egyidős, talán ha elromlik (?)

      Törlés
  5. A süti egyszerű, de gyorsan elkészíthető és finom!
    A ládika aranyos, és a hozzá kötődő emlékek még inkább.
    Anyukámnak ugyanilyen alakú kis ládikája volt valamikor, csak kék alapon színes virágmotívumokkal. A konyhában volt a falra akasztva, olyan ezeregy apró dolog tárolására. Sajnos, nem tudom, a halála után mi lett a sorsa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szerintem Ő is hasonló célra barkácsolta, minden esetre, nekem szép emlék :)

      Törlés
  6. A süti is nagyon fincsi lehet, de a Nagyapa udvarának leírása annál is:-) Nekem egy falióra maradt emlékbe az apai nagyszüleimtől...
    Én is gyűjtögetős vagyok, főleg a régi holmikhoz ragaszkodok. Ebben szerencsére a Férjem is csatlakozik hozzám:-)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Imádom én is régi tárgyakat, így szép díszei a konyhámnak, a rézüst, mozsarak, darálok, régi szenes vasaló stb. de ezeket a régi tárgyakat azért a Férjem is nagyra becsüli :)

      Törlés
  7. Szép napod volt, aktív, kreatív!:) Hála a meccsnek!:)))
    Finom lehet a süti, egyszer kipróbálom! A ládikó tündéri és ötletes, gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Süsd meg minél hamarabb! Köszönöm, azért az üveg mellett, a fa is szép tud lenni ;)

      Törlés
  8. Helyes nagyon a ládikó, ügyes vagy, nem véletlenül a rák jegyében születtél ?, mert én igen és én is minden régi tárgyamat, családi ilyen-olyan dolgokat őrzök, szeretek, meg nem válnék tőlük semmiért. A rákokra jellemző ez nagyon, de lehet hogy más jegyre is:-))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Úgy tűnik, mert én nyilas vagyok :)

      Törlés