Minden út haza vezet!
Történt 2 hónapja, hogy a közelgő Ünnepre készülve, böngésztem
a recepteket. Még tavaly találtam rá, Tar Károly „Erdélyi
mézeskalács” című könyvére, akkor csak felületesen olvastam el, most viszont,
valamiért nekiláttam olvasni. Mindig imádtam a mézeskalácsot, minden évben sütök, sőt, volt olyan, amikor Ádám nyáron kért süssek neki.
A mézeskalács
történetével kezdi a szerző, majd felidézi nevelőapja cukrász műhelyét, ahol gyermekként
sokat szorgoskodott, végül számtalan
mézes receptet gyűjtött össze, a világ minden pontjáról, legvégül, nem felejti megemlíteni a régi Erdélyi
mézeskalácsosokat…és akkor azt hittem rosszul látok! Olvasom egyszer, meg még
egyszer és nem hiszek a szememnek...
„Nosztrai Endréné Kun Anna, 1889-ben született
Aranyosgyéresen. Szakmáját szüleitől tanulta. 1925-ben önállósult. 1938-ban
másodszor ment férjhez Nosztrai Endre cipészmesterhez Kolozsvárott. Gyermekei:
Zsuzsanna, Margit, Irén, Erzsébet, Julianna, Endre, Sándor, Ernő. „
A férjem, nagyszülei, a negyedik a sorban, pedig Erzsébet, az Anyósom!
Mindig tudtam, mert sokat és szívesen mesélt róla Anyósom, hogy cukrász
üzemük volt Tordán, de, a háború őket sem kímélte, menekülniük kellett Kolozsvárra,
szekérrel az üzemből, amit csak lehetett, magukkal vittek.
Nagyon jó háziasszony
és remek vendéglátó volt, feltételezem, már gyermekként magába szívta az
ott látottakat, tanúsíthatom, a sütemény költeményeiről mindenki, ódákat zengett, aki ismerte,
biztosan emlékszik erre is. Az én életembe is fontos szerepet játszott, elég
sok mindent tanulhattam tőle.
Nagyon jó érzés volt, fel is dobta a napunkat
rendesen!
Nem is volt kérdés, hogy idén, Tordai pogácsa lesz
Karácsonyra, igaz, nem a hagyományos formában, hanem szívből jövő, szívecskék formájában!
Tar Károllyal, a könyv szerzőjével is felvettem a
kapcsolatot, de, több információval nem tudott szolgálni.
Ezúton is nagyon
köszönöm, kedves szavait, és hogy időt szakított rám, remélem a terve sikerül, és mielőbb a hungarikumok között tudhatjuk a Tordai pogácsát is!
Egy múlt század végi recept:
Lejegyezte: Jankó János; Torda, Aranyosszék,
Torockó magyar - székely népe. 1893. 38. lap.)
1 kalán potenst (hamuzsír) vízben eláztatunk, s azt 1 kupa (1 ókupa = 1,5
liter) tojásban elkeverik. Az így előkészített tojást a mézzel elegyítik, majd
hidegen meggyúrják a rozsliszttel, addig, amíg csak lisztet felvesz az anyag. A
gyúrás pedig gyorsan kell történjék.
A színét így csinálják meg: egy tejes kanál potenst fertályos csuporban (1/4
liter) vízben feleresztik, aztán két kalán mézet kevernek belé, s ezzel kenik
be a tésztát ecset segítségével.
Tordai pogácsa
- Fél kiló vegyes méz,
- 25 dkg búzaliszt,
- 25 dkg rozsliszt,
- késhegynyi szódabikarbóna.
A mézet forrásig hevítjük, aztán langyosra kihűtjük. Belekeverjük a kétféle
lisztet, tésztává gyúrjuk. Hozzáadjuk a szódabikarbónát, és legalább negyed
óráig gyúrjuk. Fél óra pihentetés után kb. 25 fél centiméternyi vastag darabra
osztjuk, és piskóta alakúra formáljuk. Gyengén kikent, lisztezett tepsiben
sütjük.