Kis angyali történet

egyik kedvenc angyalkám :)

Erről én is tudnék mesélni...de, most Ildikó teszi ezt, a Nála meghirdetett játékban tudtok meg többet  itt !

Játék nem csak gasztrobloggereknek!!

Játékra kaptam meghívást Barbitól. 

Némi fejtörés után, belevágtam, mivel első játék a blogomon, és azt is megoszthatom másokkal, amit talán eddig nem ismertek. Köszi Barbi!

Gyűjtsük össze gyermekkorunk kedves ételeit, sütijeit blogunkon! 

1) Bizonyára mindenkinek vannak kedvencei, melyekhez akár kedves történetek is fűződnek.

2) Emellett persze akadnak olyan ételek is, amiket valamiért nagyon nem kedveltünk. 

A számot tekintve nincs szabály, mindenki annyi ételt sorol fel, amennyihez kedve van. Így jobban megismerhetjük egymás íz világát és egy kicsit nosztalgiázhatunk is.
Egy bloggernek 5 másikat kell meghívnia a játékra!

A kategóriákat mindenki maga állíthatja fel (főételek, levesek, desszertek stb.), de nem fontos kategóriába szedni. 

Tovább adnám, ha kedvetek van játszani:

• Ottis
• Bori
• Nea
• Foodafok
• Nőné
  

     Előszó:
Én ahhoz a generációhoz tartozom, ( most azt mondom, hála Istennek! ) aki még az "Arany korszakban" nőtt fel.  Fontosnak tartom elmondani, hogy bár szegénység volt, és azt az időszakot is átéltem, amikor a kenyeret, húst, tojást jegyre kaptuk, mégis, valahogy úgy emlékszem vissza, hogy csodás gyermekkorunk volt, és nincsenek olyan emlékeim, hogy éheztünk volna! Igaz, közrejátszott az is, hogy a szüleink, roppant ügyesen és praktikusan, varázsoltak finom ételeket számunkra, beosztással, takarékosan, a minimumból.  Akkor volt igazán művészet a gasztronómia! 
Lehet, hogy itt is igaz a mondás, mely szerint, "az idő mindent megszépít" de nem hiszem. 
Egy biztos, máig megmaradt bennem, az étel iránti tisztelet és megbecsülés. Lehet, sokan legyintenek, ha a maradék száraz kenyeret kidobják a szemétbe, de engem, erre a  mai napig nem visz rá a lelkiismeret, hogy ezt megtegyem, megszárítom és prézlinek ledarálom, mert máig értékelem, mit  jelent a "mindennapi kenyerünk" kifejezés! A hosszas bevezető után, akkor kezdeném a gyermekkorom ízei, felidézését;

• Elsőként, a "reggelivel" kezdeném, bár  én ezt mindig elmulasztottam, de fontosnak tartom megemlíteni!  Este kikészítettük az üres tejesüveget az ajtó sarkába,  reggel bevettük a tejet!

kép innen

• bundás kenyér, Apám által készített púpos-rántotta, pótkávé.
• Káposztás kocka, házi laskával, amit még nyers állapotban is csipkedtünk, rántott csirke, a még fövő pörkölt szaftba mártott kenyér, bableves, lucskos káposzta, kovászolt káposzta, húsleves grízgaluskával.
• Fai-eper, papsajt az udvarról (Barbi eszembe juttatta!), isler, mézes krémes, eperhab, madártej, házi csoki, kakas formás nyalóka, cukros alma, nyalóka, ami nálunk szopóka nevet viselte:), pattogatott kukorica mézzel,  Piroska és a farkas apró csoki,  griszini, lépes méz, tejes keménycukor, ami keserű kakaóval volt bevonva, selyem cukor,  pufuléc, törökméz, Cip, apró színes cukorkák, rahát, Eugénia (keksz, csoki krémmel) csoki drazsé,  pufarin (puffasztott búza, színes cukormázzal), nyári savanykás alma, kukorica pehely, amit csak úgy csemegéztük magába, és pár fillérbe (baniba) került.

 Gumela rágó;

Mentolos cukorka:

képek forrása innen

• Akkoriban, még rendszeresen jártunk cukrászdába, 5 lej volt a zsebpénzem, ezt itt rendszeresen leettük, pl; habos roló, bézeá, pfuj, most rá sem néznék, rózsaszínű tömény,  édes hab, fagyi, ami, vaníliaízű volt és két ostya közé fagyasztva, béka süti, Pepsi. 

 Biztos utólag eszembe jut majd még valami, de azt hiszem ez már éppen elég is lesz, visszaolvasva, azért többségben vannak az édességek! Jó kis időutazás volt, nagyon élveztem!