2013. december 25., szerda

Linzerkarika


** Meghitt, békés, Karácsonyt kívánok mindenkinek ! **

Hozzávalók:
  • 30 dkg. liszt
  • 10 dkg. porcukor
  • csipet só
  • 20 dkg. olvasztott kókuszzsír
  • 1 vaníliás cukor
  • 1 citrom reszelt héja
  • 2 tojássárgája.
Tetejére:
  • a 2 tojásfehérje 
  • 10 dkg. mandula
  • baracklekvár
  • 2 ek. rum
A hozzávalókból, gyors mozdulattal puha tésztát gyúrtam, letakarva a hűtőbe pihent minimum 1 órát.
A mandulát száraz serpenyőben, pár percig megpirítottam, majd éles késsel durvára vágtam.
A tésztát, nem túl vékonyra nyújtottam, kiszaggattam, a lyukas részeket lekentem a tojásfehérjével, és a mandulába nyomtam. Előmelegített sütőben 180 fokon, 10-12 perc alatt megsültek. Amikor kihűltek, a baracklekvárhoz kevertem a rumot, kettőt-kettőt összeragasztottam. A kókuszzsírtól még finomabb, porhanyósabb lett!


Tordai pogácsa


Minden út haza vezet!

Történt 2 hónapja, hogy a közelgő Ünnepre készülve, böngésztem a recepteket. Még tavaly találtam rá, Tar Károly „Erdélyi mézeskalács” című könyvére, akkor csak felületesen olvastam el, most viszont, valamiért nekiláttam olvasni. Mindig imádtam a mézeskalácsot, minden évben sütök, sőt, volt olyan, amikor Ádám nyáron kért süssek neki.

A  mézeskalács történetével kezdi a szerző, majd felidézi nevelőapja cukrász műhelyét, ahol gyermekként  sokat szorgoskodott, végül számtalan mézes receptet gyűjtött össze, a világ minden pontjáról, legvégül, nem felejti megemlíteni a régi Erdélyi mézeskalácsosokat…és akkor azt hittem rosszul látok! Olvasom egyszer, meg még egyszer és nem hiszek a szememnek...


„Nosztrai Endréné Kun Anna, 1889-ben született Aranyosgyéresen. Szakmáját szüleitől tanulta. 1925-ben önállósult. 1938-ban másodszor ment férjhez Nosztrai Endre cipészmesterhez Kolozsvárott. Gyermekei: Zsuzsanna, Margit, Irén, Erzsébet, Julianna, Endre, Sándor, Ernő. „


A férjem, nagyszülei, a negyedik a sorban, pedig  Erzsébet, az Anyósom!

Mindig tudtam, mert sokat és szívesen mesélt róla Anyósom, hogy cukrász üzemük volt Tordán, de, a háború őket sem kímélte, menekülniük kellett Kolozsvárra, szekérrel az üzemből, amit csak lehetett, magukkal vittek.

 Nagyon jó háziasszony és remek vendéglátó volt, feltételezem, már gyermekként magába szívta az ott látottakat, tanúsíthatom, a sütemény költeményeiről mindenki, ódákat zengett, aki ismerte, biztosan emlékszik erre is. Az én életembe is fontos szerepet játszott, elég sok mindent tanulhattam tőle. 
Nagyon jó érzés volt, fel is dobta a napunkat rendesen!

Nem is volt kérdés, hogy idén, Tordai pogácsa lesz Karácsonyra, igaz, nem a hagyományos formában, hanem szívből jövő, szívecskék formájában!

Tar Károllyal, a könyv szerzőjével is felvettem a kapcsolatot, de, több információval nem tudott szolgálni.
 Ezúton is nagyon köszönöm, kedves szavait, és hogy időt szakított rám, remélem a terve sikerül, és mielőbb a hungarikumok között tudhatjuk a Tordai pogácsát is!

Egy múlt század végi recept:
 Lejegyezte: Jankó János; Torda, Aranyosszék, Torockó magyar - székely népe. 1893. 38. lap.)
1 kalán potenst (hamuzsír) vízben eláztatunk, s azt 1 kupa (1 ókupa = 1,5 liter) tojásban elkeverik. Az így előkészített tojást a mézzel elegyítik, majd hidegen meggyúrják a rozsliszttel, addig, amíg csak lisztet felvesz az anyag. A gyúrás pedig gyorsan kell történjék.
A színét így csinálják meg: egy tejes kanál potenst fertályos csuporban (1/4 liter) vízben feleresztik, aztán két kalán mézet kevernek belé, s ezzel kenik be a tésztát ecset segítségével.


Tordai pogácsa

  •  Fél kiló vegyes méz, 
  • 25 dkg búzaliszt, 
  • 25 dkg rozsliszt, 
  • késhegynyi szódabikarbóna.

A mézet forrásig hevítjük, aztán langyosra kihűtjük. Belekeverjük a kétféle lisztet, tésztává gyúrjuk. Hozzáadjuk a szódabikarbónát, és legalább negyed óráig gyúrjuk. Fél óra pihentetés után kb. 25 fél centiméternyi vastag darabra osztjuk, és piskóta alakúra formáljuk. Gyengén kikent, lisztezett tepsiben sütjük.




2013. december 15., vasárnap

Csokitorta marcipánnal, aszalt sárgabarackkal


Fiatalabb lettem megint egy évvel!
Visszagondoltam az elmúlt évre, és meg kell mondjam, igazán elégedett lehetek! Egészségesek vagyunk, hála Istennek, van egy szép, rendezett családi életem, munkám, amit még szeretek is csinálni, kívánhatnék ennél többet? 
Igen, erre az eseményre, mindenképp, egy finom tortát :)  amit most úgy választottam ki, hogy csupa olyasmit tartalmaz, amit én nagyon szeretek, sárgabarack, csoki, marcipán, talán ezért is mondhatom, hogy eszméletlenre sikerült.
 Ádám azt mondta, ez a torta élete egyik legfinomabbja, szóval, Nekik is ízlett!

Tészta:
  • 6 db. tojás
  • 6 ek. cukor
  • 6 ek. hideg víz
  • 6 ek. liszt
  • csipetnyi só
  • 1 tk. mézeskalács fűszer
  • 10 dkg. csokoládé
Tetejére:
  • 10-10 dkg. ét és tejcsoki
  • 1 dl. baracklikőr
  • 12 db. aszalt sárgabarack
  • 3-4 ek. sárgabaracklekvár
  • 20 dkg. marcipán.
A tészta hozzávalóiból piskótát készítettem. A barackokat leöntöttem a likőrrel.
 A tojásokat különválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem, a csipet sóval, és a hozzáadott cukorral. 
A sárgáját habosra kevertem a vízzel, apránként hozzáadtam a lisztet, amiben előtte elkevertem a sót és a mézeskalács fűszert. Külön lábosba gőz fölött, megolvasztottam a csokoládét, hagytam langyosra hűlni,( most a teraszra téve, pár perc is elég volt) majd a tojássárgájához csorgattam. Óvatosan, hogy a hab ne törjön össze összeforgattam a masszával, kapcsos formába öntve, 180 fokon 20-25 percig sütöttem.  A lekvárt felforrósítottam, adtam hozzá 1-2 kanálnyit a likőrből, amibe ázott a barack, és a tortát megkentem vele. Szélét kiraktam a barack szemekkel, nekem nagy formában sült, így 12 szeletesre sikerült. A marcipánból kerek lapot nyújtottam, rátettem a tortára, és szeletekre vágtam. Külön felolvasztottam a kétféle csokoládét, egyik szeletre a tejcsokiból, a másikra az étcsokiből felváltva került. Legvégül, ami megmaradt, rácsorgattam a tortacikkekre. 

Próbáljátok ki, akár a közelgő ünnepeket is megkoronázhatja!


Alapötlet, az "Adventtől Szilveszterig" c. könyvből.

2013. december 1., vasárnap

Pácolt-sült pulykacombok, sütőtökös krumlipürével


Elég rég nem jelentkeztem, túlságosan leköt sok minden más, pl. a munka, itthon már alig marad energiám bármire is. Azért persze rendszeresen főzök, sütök, csak éppen a blogolástól is elment a kedvem... Szerencsére, történt velem egy csodálatos dolog, ami újból lendületbe hozott. Hogy mi az, azt most nem árulom el, ez megérdemel egy külön posztolást, amit hamarosan megejtek !
Addig is hoztam egy finom pácolt, pulykacombot, egy különleges és finom körettel.

Hozzávalók:
  • 2 db. pulyka alsócomb
  • 4 cikk fokhagyma
  • 1 dl. olívaolaj
  • só, bors
  • 2-3 babérlevél
  • 2 nagy fej hagyma
  • 1 golden alma
  • 3 sárgarépa
  • 2 dl. száraz vörösbor
  • 2 ek. méz. 
Körethez:
  •  fél kg. sütőtök
  • 1 kg. krumpli
  • 1-2 dl tej
  • 2ek. vaj. 
 Először is a combokat bepácoltam előző nap. Az olajban elkevertem a zúzott fokhagymát, borsót, babérlevelet. A besózott combokat jól záródó zacskóba tettem, majd a fűszeres olajjal leöntöttem, a zacskó, száját lezártam, és meggyúrtam, hogy mindenhova jusson belőle. Másnap, egy tűzálló tál aljára hasábokra vágtam a sárgarépát, hagymát és az almát, erre helyeztem a combokat, leöntöttem a borral, alufóliával lefedve, 220 fokos sütőben 45-50 percig pároltam, majd levettem róla a fóliát, és pirosra sütöttem. Amikor már majdnem elkészült, lekentem mézzel, ettől még finomabb és ropogósabb lett.
Körethez; a krumplit is, a tököt is megpucoltam, felkockáztam, külön főztem meg őket enyhe sós vízben, ugyanis a tök hamarabb megfő. Leszűrtem mindkettőt, összeborítottam, egy kevés krumpli főzőlevével és a tejjel összetörtem, sóztam, habosra kevertem a hozzáadott vajjal.

Jó étvágyat!