2013. december 25., szerda

Tordai pogácsa


Minden út haza vezet!

Történt 2 hónapja, hogy a közelgő Ünnepre készülve, böngésztem a recepteket. Még tavaly találtam rá, Tar Károly „Erdélyi mézeskalács” című könyvére, akkor csak felületesen olvastam el, most viszont, valamiért nekiláttam olvasni. Mindig imádtam a mézeskalácsot, minden évben sütök, sőt, volt olyan, amikor Ádám nyáron kért süssek neki.

A  mézeskalács történetével kezdi a szerző, majd felidézi nevelőapja cukrász műhelyét, ahol gyermekként  sokat szorgoskodott, végül számtalan mézes receptet gyűjtött össze, a világ minden pontjáról, legvégül, nem felejti megemlíteni a régi Erdélyi mézeskalácsosokat…és akkor azt hittem rosszul látok! Olvasom egyszer, meg még egyszer és nem hiszek a szememnek...


„Nosztrai Endréné Kun Anna, 1889-ben született Aranyosgyéresen. Szakmáját szüleitől tanulta. 1925-ben önállósult. 1938-ban másodszor ment férjhez Nosztrai Endre cipészmesterhez Kolozsvárott. Gyermekei: Zsuzsanna, Margit, Irén, Erzsébet, Julianna, Endre, Sándor, Ernő. „


A férjem, nagyszülei, a negyedik a sorban, pedig  Erzsébet, az Anyósom!

Mindig tudtam, mert sokat és szívesen mesélt róla Anyósom, hogy cukrász üzemük volt Tordán, de, a háború őket sem kímélte, menekülniük kellett Kolozsvárra, szekérrel az üzemből, amit csak lehetett, magukkal vittek.

 Nagyon jó háziasszony és remek vendéglátó volt, feltételezem, már gyermekként magába szívta az ott látottakat, tanúsíthatom, a sütemény költeményeiről mindenki, ódákat zengett, aki ismerte, biztosan emlékszik erre is. Az én életembe is fontos szerepet játszott, elég sok mindent tanulhattam tőle. 
Nagyon jó érzés volt, fel is dobta a napunkat rendesen!

Nem is volt kérdés, hogy idén, Tordai pogácsa lesz Karácsonyra, igaz, nem a hagyományos formában, hanem szívből jövő, szívecskék formájában!

Tar Károllyal, a könyv szerzőjével is felvettem a kapcsolatot, de, több információval nem tudott szolgálni.
 Ezúton is nagyon köszönöm, kedves szavait, és hogy időt szakított rám, remélem a terve sikerül, és mielőbb a hungarikumok között tudhatjuk a Tordai pogácsát is!

Egy múlt század végi recept:
 Lejegyezte: Jankó János; Torda, Aranyosszék, Torockó magyar - székely népe. 1893. 38. lap.)
1 kalán potenst (hamuzsír) vízben eláztatunk, s azt 1 kupa (1 ókupa = 1,5 liter) tojásban elkeverik. Az így előkészített tojást a mézzel elegyítik, majd hidegen meggyúrják a rozsliszttel, addig, amíg csak lisztet felvesz az anyag. A gyúrás pedig gyorsan kell történjék.
A színét így csinálják meg: egy tejes kanál potenst fertályos csuporban (1/4 liter) vízben feleresztik, aztán két kalán mézet kevernek belé, s ezzel kenik be a tésztát ecset segítségével.


Tordai pogácsa

  •  Fél kiló vegyes méz, 
  • 25 dkg búzaliszt, 
  • 25 dkg rozsliszt, 
  • késhegynyi szódabikarbóna.

A mézet forrásig hevítjük, aztán langyosra kihűtjük. Belekeverjük a kétféle lisztet, tésztává gyúrjuk. Hozzáadjuk a szódabikarbónát, és legalább negyed óráig gyúrjuk. Fél óra pihentetés után kb. 25 fél centiméternyi vastag darabra osztjuk, és piskóta alakúra formáljuk. Gyengén kikent, lisztezett tepsiben sütjük.




7 megjegyzés:

  1. Márti, ez egy igazi, karácsonyi történet!!! Remélem én is, hogy valóra válik ez a nemes terv :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Gondolkodtam, hogy még akkor megírjam, de úgy látszik,ennek így kellett történnie :)

      Törlés
  2. Márti, bevallom, régen olvastam tüzetesen a blogodat - időhiány....De most szívmelengető soraidra a Tordai pogácsára feltétlen kell írnom....kedves, szép történet, tényleg karácsonyi. Szép és boldog családi ünnepnapokat kívánok Neked és szeretteidnek. :)

    VálaszTörlés
  3. Gratula anyosodnak. Aldott Unnepeket.

    VálaszTörlés