Sütött már valaki bejglit januárba? ugye nem sokan, de nálunk ez történt. A fiam a hónap elején, amikor még élvezte a szünidőt, nagy "elfoglaltságában" rákérdezett, hogy miért nem evett ő idén Karácsonykor diós bejglit?
Azon egyszerű oknál fogva,mert az utóbbi években nem is sütöttem, nem fogyott. Drága, Nagynénikém mindig ellátott a saját kertjéből termő dióval is, sőt ő sütötte nekünk, a szokásos 2 az 1-be,diós-mákos, flódnit, ezért fölöslegesnek tartottam a bejglit, a sokféle süti mellett. Jó Anya módjára, nem hagyott nyugodni a dolog, ezért másnap fél adagot begyúrtam és megsütöttem a diósat az én egyetlen Drágámnak! Persze ő is segédkezett a dió törésben, gyúrásban, darálásban. A darálásban annyira belemelegedett, hogy maradt is bőven. A tegnap, eszembe jutott ez a gyors fánk, ami pillanatok alatt elkészíthető, igaz nem az a szalagos fánk, de azért ez is finom, puffos, főleg, hogy darált dióval megbolondítottam!
Hozzávalók:
- 2 tojás
- 4 evőkanál cukor
- 400 g. natúr joghurt
- csipet só
- fél citrom reszelt héja
- egy korty rum
- 10 evőkanál liszt
- 1 mokkáskanál szódabikarbóna
- 4 evőkanál őrölt dió
- olaj a sütéshez.
A hozzávalókat alaposan összekevertem, majd bő forró olajban, halmokat kanalaztam, egyszerre csak négyet, mert megnőnek, és a hagyományos fánkhoz hasonlóan, az egyik felét fedő alatt, a másik felét fedő nélkül aranybarnára sütöttem. Vaníliás porcukorral megszórva tálaltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése