Újabb leves variáció, mint már írtam, nálunk nincs ebéd leves nélkül! Nagyon finom, egészséges és roppant egyszerű :)
Hozzávalók:
4 db. birsalma
fél citrom leve + héja
2 dl. tejszín
só,cukor, csillagánizs, szegfűszeg.
A birsalmákat, kefével megmostam, és bármilyen meglepő, de nem hámoztam meg, aki akarja, hámozza. Felkockáztam, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, enyhén megsóztam, hozzáadtam a fűszereket, a citrom sárga héját, és feltettem főni. Amikor már megpuhult, hozzáadtam a tejszínt, még hagytam, amíg még egyszer felforrt, citromlével, cukorral, ízlés szerint édesítettem. Forrón tálaltam.
Szeretném, ha többször étkeznénk egészségesen, próbálom e felé irányítani a családomat is, kisebb-nagyobb sikerrel, (hiszen két húsimádó pasival élek :) mikor mi kerül terítékre. Nem is írtam még, de a kenyeret is magam sütöm kb. 1 hónapja, igaz nincs spéci kenyérgépem, csak elektromos sütőm, de ez is teljesen jól megteszi, ezzel is az egészségesebb étkezésünkhöz járulok hozzá. Ezzel a fasírttal is ez volt a cél, persze a fiúk az első tesztelésnél kicsípték, hogy ebbe biza nincs hús, ennek ellenére, jóízűen megették. Elkészíthető ünnepekre is, vagy bulikra hidegtálra, nekem, sokkal jobban ízlett mint a hagyományos húsos! Nyers céklasaláta, naranccsal, dióval:
2 nagy vagy 4 kicsi cékla
2 narancs
fél citrom
2 ek. szőlőmagolaj
1 ek.barna cukor
só
vágott dió
Zabfasírt hozzávalói:
10 dkg. zabpehely
1 fej hagyma
1 fél póréhagyma
2 ek. vaj
2 db. tojás
4 dl. víz/ vagy húsleves
2 ek. vegamix (vegeta sómentes változata, csak pusztán a szárított zöldségek!)
só, bors, majoránna, kakukkfű
zsemlemorzsa.
A felhevített vajban, üvegesre pároltam az apróra vágott hagymákat, beleszórtam a zabpelyhet, a vegamixet, felöntöttem a vízzel/húslevessel, megszórtam sóval, fűszerekkel, lefedve lassú tűzön hagytam főni kb.10-15 percet. Amikor megfőtt a zab, hagytam kihűlni, addig elkészült a saláta. A megpucolt, lereszelt céklát meglocsoltam a citrom levével. A narancsokat meghámoztam, kockára vágtam, hozzáadtam a céklához, rászórtam a sót, cukrot, olajat, egy maréknyi dióval meghintettem, hűtőbe állt amíg kisültek a fasírtok. A kihűlt masszához, hozzáadtam a tojásokat, és annyi zsemlemorzsát, hogy összeálljon. Vizes kézzel megformáztam, bő forró olajban szép pirosra sütöttem. Melegen tálaltam a salátával.
Keresztlányom szülinapjára sütöttem. Mivel csoki és marcipán imádó, egyértelmű volt, hogy a torta is ilyen ízesítésű lesz. Régebben megjelent Nők Lapjába néztem ki ezt az egyszerű és mennyei finom receptet, most került rá a sor, némi változtatással. Szeretem ezt a krémet mert, habkönnyű nem túl édes, pont az én ízvilágom. Tészta:
6 db. tojás
6 ek. cukor
6 ek. liszt.
Krém:
5 dl. tejszín
15 dkg. étcsoki 70%
kb. fél üveg málnalekvár
Tetejére:
20 dkg. marcipán
kakaópor.
A krémhez, előző este, felforraltam a tejszínt, a beletördelt csokit, felolvasztottam. Másnapig hűtőben állt. A tojásokat különválasztottam, kemény habbá vertem a fehérjét a cukorral, majd egyenként hozzáadtam a tojásokat, legvégül lazán beleforgattam a lisztet is. 3 egyenlő részre osztottam, egyenként kisütöttem őket 190 fokon 12 perc alatt. Amíg sültek, elővettem a tegnap már előkészített tejszínes-csokit, és robotgéppel felvertem. A kihűlt lapokat megtöltöttem úgy, hogy lap-krém-lap aminek a krémre eső részét kentem be a málnalekvárral, így folytattam a rétegezést. A tetejét és az oldalát is bekentem. A marcipánból dió nagyságú golyókat formáztam, amiket kettévágtam, így fektettem a torta tetejére. Kakaóval meghintve tálaltam. Isten éltessen még egyszer!!!
Stílusosan, ha már ma van Márton nap!Készítettem a hétvégére libaaprólékból levest, de most tésztával, tervezem a kacsacombot is, párolt lilakáposztával. A libatepertőt, magam sütöttem, nagyon szép bőrös libahájat vettem, amiből rengeteg finom zsír is kisült. Elkezdődött a téli lakoma ideje, szerencsénkre csak a konyhában, mert úgy látszik az idő még kegyes hozzánk, amit egyáltalán nem bánok!
Hozzávalók:
60 dkg. liszt
25 dkg. darált libatepertő
fél citrom reszelt héja
5 dkg. élesztő
2 dl. langyos tej
3 dl. tejföl
3 tojás sárgája
3 kk. só, őrölt fehérbors.
A tej felében elmorzsoltam az élesztőt, megszórtam 1 ek. cukorral, meleg helyen felfuttattam. Tipp: Hálás köszönet érte Tesómnak! Ugyanis, azt tanultam tőle, pillanatok alatt felfut úgy az élesztő, meg utána a kelt tészta is, ha a sütőbe „zárjuk” (nem kell bemelegíteni!) Így teljesen huzatmentes helyen, zavartalanul pihenhet.
A lisztet tálba szitáltam, közepébe ütöttem a tojások sárgáját, sót, citromhéjat(amitől különleges pikantériája lesz) tejföltés a megkelt kovászt. Lágy tésztává gyúrtam, közben apránként hozzáöntöttem a maradék tejet. Elkezdtem gyúrni, amíg puha, rugalmas tésztává kerekedett, aki akarja robotgéppel is dagaszthatja. Először egymásra hajtottam a két oldalsó részét, majd fentről és lentről a széleket. Letakarva (sütőbe!) duplájára kelesztettem. Közben a ledarált tepertőt megborsóztam. A megkelt tésztát lisztezett deszkán kinyújtottam, megkentem a tepertőkrémmel, újból meghajtogattam és letakarva hagytam megint 15-20 percig kelni. Ujjnyi vastagra nyújtottam, pogácsa szaggatóval kiszúrtam, a kimaradt tojásfehérjének a felét villával kissé felvertem, megkentem a pogácsák tetejét, szezámmaggal megszórtam, és előmelegített sütőben, 190 fokon 30-35 percig sütöttem.
A hetünk, lassan, és csendben, nagyon nagy csendben telt, ugyanis, az én drága fiam, elutazott Németországba a Tesómékhoz. Ma este érkeznek vissza az unokahúgommal, már tűkön ülök! A két kedvencével várom, lasagnet és csörögét sütöttem. Ezt a finomságot, meg mi ettük a héten.
És mielőtt bárki megjegyzést tenne, ez valóban marha bélszínből van! Ezért is fantasztikus a magyar nyelv, mert számtalan formában használjuk és variáljuk szavainkat, ez alól nem kivétel a gasztronómia sem, mert szokott az úgy lenni, hogy bár tudjuk, hogy nem a csirke csontos részén terem az osztriga, vagy például, nem a barátok fülét vágjuk le és ezt főzzük meg, fene tudja miért, de mi így is nevezzük őket. Írom ezt azért, mert kikívánkozik belőlem! Biztos már más blogot szerkesztő is megjárta, hogy a semmiből előkerül valaki, hagy egy csípős megjegyzést, azzal eltűnik. Nem is lenne ezzel semmi gond, bírom én a kritikát, de csak abban az esetben ha jogos. Nem vagyok egy tanult szakács, és blogot sem villogásból vezetek, akinek nem tetszik, ne olvasson! Na, és most, hogy már kiírtam magamból, íme a recept :) Hozzávalók:
40 dkg. vékony csíkokra vágott bélszínszelet
5 dkg. kesudió
1 ek. olívaolaj
2 cikk fokhagyma
1 nagy fej brokkoli
1 zellerszár
150 ml. marhahúsleves
só, bors.
A felhevített olajban megpirítottam a kesudiót, majd félre raktam. A hús csíkokat erősen megborsóztam, meghintettem ötfűszerkeverékkel, majd magas hőfokon aranybarnára pirítottam, ugyan abban a serpenyőben, összekevertem a kesudióval. Külön pirítottam 1-2 percig , a rózsáira szedett brokkolit, és a felaprított zellerszárat, húslevessel felöntöttem, lefedve puhára főztem. Amikor megpuhult, összekevertem a diós hússal, hozzáadtam a zúzott fokhagymát, összemelegítettem és már tálaltam is! Isteni finom és roppant gyors!
Tipp: Nekem a húslevesből, mindig megmarad 1 vagy fél tányérral, amit lefagyasztok, és ilyenkor felhasználhatok.